Gránátalma (Punica granatum)
Az emberiség egyik legrégebbi gyümölcsét más néven paradicsomi vagy édeni almának is nevezik. Jótékony hatásáról ódákat zengenek. A szerelem, a termékenység, a bőség ősi jelképe. A gránátalmafélék (Punicaceae) családjába tartozik. Rendszertani neve, a Punica granatum, mely Karthágó ősi városának a nevéből ered, a híres pun almára és a termésében levő magokon található gránátszerű fényes húsra utalnak. A rubintpiros gránátalma kellemes selymességével, illatában piros húsú gyümölcsökre (som, csipkebogyó, enyhe meggy) emlékeztető eleganciával lepi meg fogyasztóját.
Hogy miért is nevezték el a gyümölcsöt gránátalmának, és miért Aphrodité gyümölcsének tartják ?
Nos Zeusz felesége Héra, a női főistenség, aki a házasság, a termékenység és hűség megtestesítője volt, tulajdonságait erre a szép növényre is átruházta. Ezért a gránátalmát neki szentelték, mivel termésében nagyon sok mag fejlődik, ami a termékenységet jelképezi.A gránátalmát a legenda szerint Aphroditének köszönhetjük, mert kertészkedéssel is foglalkozott, és elültetett néhányat a fenséges bokrokból Ciprus szigetén, a szegény nép gyönyörűségére. Ettől kezdve a Hérától kapott erények mellé még a vénuszi szépség is felsorakozott. A hálás szigetlakók szeretettel fogadták az égi ajándékot.Az Aphroditéről szóló szép történet ellenére, az Elő-Ázsiában és Egyiptomban régóta ismert növénnyel a föníciaiak ajándékozták meg a karthágóiakat. A gránátalma meghálálta Karthágó szeretetét, mert olyan szép volt, hogy híre mindenhová eljutott. Nevében is megőrizte gazdái emlékét. A latin Punica neve pun almát jelent, tehát a föníciaiak ősi gránátalmafái máshol is "Karhágó almája" néven váltak ismertté.Többek között Rómában is malum punicum, azaz pun alma volt a piaci neve Plinius bizonysága szerint, így fejezvén ki a rómaiak megbecsülésüket a kárthágói áru iránt.Itáliában az ókorban kapta sok magjáról másik nevét, a malum granatum nevet s a modern nyelvekben ez a Plinius által is használt neve honosodott meg. A granum szó magot jelent, a malum granatum tehát sokmagvú alma. Ebből lett az olasz melogranato s rövidítve a granato, a francia grenadier, az angol pomegranate, a német Granatapfel, a régebbi magyar pomagránát, és az újabb gránátalma, amely utóbbi a német név fordítása. Tudományos Punica granatum neve részben a már említett malum punicum, részben a malum granatum emléke. Spanyolország déli részén található Granada is a gránátalmáról kapta a nevét.
A növény
A gránátalma (Punica granatum) a gránátalmafélék (Punicaceae) családjába tartozik. lombhullató fa vagy bokor.
A gránátalma szubtrópusi, mediterrán vidékeken őshonos terebélyes cserje, illetve vagy kisebb termetű, sűrűn, alacsonyan elágazó, legfeljebb 5-6 m magas fává fejlődő növény. Magasságuk átlagosan 1?5 m között változik.
Vékony, hajlított, alacsonyan elágazó törzsén sűrű korona helyezkedik el. Ágai hosszúak, tövisesek. A növény örökzöld vagy lombhullató. Rövid nyelű, ép szélű levelei sűrűn állnak, és többnyire átellenes vagy csomókban helyezkednek el. A fiatal hajtások és vesszők kezdetben zöldes-piros színűek, de idősebb korban fásodásukat követően barna színűre változnak. A fejlettebb bokrokon tüskeszerű hajtások is megjelennek.
Nyáron hozza élénk korallpiros, tölcsér alakú, ráncos szirmú virágait. 3-6 cm széles, tölcsér alakú, szép korallpiros virágai júniustól - szeptemberig folyamatosan nyílnak. Szép piros virága miatt mediterrán vidékeken gyakran díszcserjeként is alkalmazzák.
A virágtengely korsó alakúan megnyúlik, csúcsán 5-8 széles háromszögletű, húsos, vörös csészelevél helyezkedik el. A 3-7 szirom világító narancsvörös, ritkán fehér, gyűrött, 4-5 cm hosszú, és nagyszámú porzót zár magába.
A magház besüllyed a korsó alakú virágtengelybe, azzal összenő. A termés csúcsi részén a megnagyobbodott csészelevelek koronaszerűen maradnak fenn. A csészelevelek hátratörtek vagy összehajlók.
A cserjék évente akár 3-szor teremhetnek. A termés színe alapján különféle fajtákat különböztetnek meg: sötétpiros, sárgászöld, feketésibolya és fehér termésűre. Közülük az első kettő a legelterjedtebb.
A termése gömb alakú álbogyó, általában a sárgától a narancspirosig változó színű. Alma nagyságú gyümölcsének éréskor könnyen vágható, később megkeményedő héja, 3-4 mm vastag, kívül gyengén fényes, kis pörsenésekkel borított. Alatta fehér puha hártyás válaszfalak tagolják több üregre, melyben a nagyszámú, szabálytalan, egyik végükön elhegyesedő, sokszögletű alakú, sárgás vagy skarlátvörös beágyazódott fényes, gyöngyszerű mag található. A rekeszes sok magvú bogyótermések édeskés, savanykás ízűek. A gyümölcs érésekor a héj késsel könnyen vághatóvá válik. Mindegyik magot az 1-2 mm átmérőjű borvörös, üveges, bő levű, húsos magköpeny veszi körül, amely többé-kevésbé összehúzó hatású, íze az édestől a savanyúig terjed. A termés ehető részét ezek a magköpenyek képezik.
A felvágott gránátalma valóban szép látvány átlátszó, kristálytiszta húsán áttetsző magjaival.
Ha emberi kéz nem nyitja meg, a terméshéj érés után hónapok múlva a száradás következtében felreped, és robbanásszerűen szórja szét a magokat.
Ez az igénytelen fás növény mérsékelten (kb. -10 °C-ig) fagytűrő. Védett, napos, meleg helyen érzik jól magukat, laza talajt kedveli. Jó minőségű termések hűvös telű, meleg nyarú és viszonylag csekély csapadékú helyeken fejlődnek.
Elterjedése
A gránátalma őshazája, Kis és Közép-Ázsia, ahol a szubtrópusi vidékeken már évezredekkel ezelőtt felkeltette az ember érdeklődését, elsősorban gyümölcsével vívta ki a figyelmet, s ma is gyümölcséért termesztik.
Izraelben immár 5000 éve termesztik. Ugyanakkor kerti története is lehet vagy négyezer éves, mert Egyiptomban már Kr. e. 1500 körül ültették.
Nézzük csak hogyan terjedt el ilyen széles körben ez a haszonnövény.
Őshazájából jutott el Európa földközi-tengeri térségétől a belső trópusokig, kultúrában és elvadulva egyaránt. Közkedvelt még Dél-Amerika melegebb vidékein, ahol a gyümölcspiacok állandó szereplője. Dél-Tirol napos lejtőin szép gránátalmák díszlenek, de megtalálhatók Észak-Afrikában, és ősidők óta Kínában is.
Magyarország melegebb vidékein szabadban is nevelhető, nálunk elsősorban kiskertek védett sarkaiban élénk színű virágaiért és különleges terméséért ültetik, de találkozhatunk vele déli domboldalakon is, ahol gyönyörű látványt nyújtanak virágai és termései, mintegy a mediterrán világ pompás üzeneteiként.
Felhasználása
Amellett, hogy a gránátalmát szívesen ültetik csupán dísznövénynek, számunkra sokkal nagyobb jelentőséggel bír a növény élettani hatása, hiszen a növény minden részének gyógyító hatást tulajdonítanak.
Elsősorban mégis a termése az, amely a legtöbb értékes anyagot tartalmazza. A hús szárazanyag-tartalma eléri a 20%-ot. Ezeken kívül különböző festőanyagokat és 75?80%-nyi vizet is találhatunk bennük.
Matthiolus a "Fűszerek könyve" című művében a gránátalmát, mint a sebek gyógyítóját említi meg. A tibetiek gyógyszerek komponenseként használják. Kisajtolt leve igen sok C-vitamint tartalmaz, és hatékony a rák, a szívproblémák és a cukorbaj megelőzésében.
Mielőtt hatóanyagait és a gyógyításban, illetve a betegségek megelőzésében való szerepét taglalnánk, nézzük csak meg, mire és hogyan használták a régiek és a maiak a növényt.
A húsos, bő levű magköpenyeket maggal vagy mag nélkül kikanalazzák a szétdarabolt termésből.
Húsa üdítő gyümölcs, amelyből frissítő italt is készítenek már ősidők óta, a török ezt az italt serbetnek nevezi. Levét kifacsarva és átszűrve, majd vízzel hígítva ma is sokan üdítőitalt készítenek belőle.
Savanyú levét külföldön "Granadine" néven forgalmazzák.
Levéből kiváló szörp készíthető, de koktélokhoz, sörbetekhez és desszertekhez is jól illik. Zselét is készítenek belőle.
Levét nemcsak élvezeti értéke miatt isszák üdítő gyümölcsléként, hanem láz és meghűlés ellen is javasolják.
Indiában ezt a savanykás levet cukorral sűrű sziruppá főzik, amely sokáig eltartható, és körítésként tálalják. Ezt a főzött sziruppal a Közel-Keleten még savanyúsághoz adják, sőt, még illatszert is készítenek belőle.
Magvai is ehetők, frissen és szárítva egyaránt. Vannak keményebb, de puhább magvú fajták is.
A húsos burokkal együtt megszárított magvak adják a savanyú indiai fűszer, az anardana alapját.
A gyümölcs héja cserzőanyag, ezért a régi Rómában malicorium volt bizonyos gránátalmafajta neve.
A gránátalmafa kérge és a terméshéja összehúzó hatású, ezért hasmenés és vérhas ellen alkalmazzák, illetve porrá tört kérge kiválóan alkalmazható bélféregűzésre, mivel alkaloid tartalma révén a galandférgek izomzatát képes bénítani.
A terméshéj sárgásbarna, a virág sárga festékanyagot tartalmaz. Mindkettőt gyapjú és selyem festésére használják.
A gránátalma gyümölcséből és kérgéből ugyancsak festék, illetve illatszer is előállítható.
Miért jó?
A gránátalma polifenolokat, C-vitamint, flavonoidokat, gyümölcscukrot tartalmaz.
A gránátalma kiváló antioxidáns hatású. Tudományos vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a gránátalma fogyasztása az LDL (káros koleszterin) szintjét csökkentheti a vérben. Tumoros megbetegedések gyógyításában való hatásossága még nem bizonyított, de egyes feltételezések szerint flavonoidjainak köszönhetően csökkenti a daganatok környékén lévő érképződést (angiogenezist).
A gránátalma hatékonynak bizonyul az atherosclerosis kezelésében is.
Kivonatának fogyasztása csökkenti a szisztolés vérnyomást a magas vérnyomású betegeknél.
A gránátalmafa kérget régen bélféregűzésre használták, mivel alkaloid tartalma révén a galandférgek izomzatát képes bénítani.
Hogyan fogyasszuk?
A gránátalmából kiváló szörp készíthető, de leve koktélokhoz és desszertekhez is jól illik.
Levét kifacsarva és átszűrve, majd vízzel hígítva üdítő ital készíthető belőle.
Savanyú levét külföldön "Granadine" néven forgalmazzák.
A savanykás gyümölcshúsából főzött szirupot a Közel-Keleten savanyúsághoz adják. A húsos burokkal együtt megszárított magvak adják a savanyú indiai fűszer, az anardana alapját.
Terméseit fagymentes helyen hosszú ideig tárolhatjuk, így hónapokig is eltartható. A tárolás ideális hőmérséklete +2 °C.
Tanácsok-ötletek
Akinek lehetősége van 1-2 éves vesszőket, gallyakat vagy hajtásokat szerezni, és kedvet érez a gránátalmabokor ültetéshez, az jó eséllyel kísérletezhet, mert a bokor ezen részei jól gyökeresednek. Csupán arra kell figyelni, hogy a sarjakat, hajtásokat akkor válasszuk le a gazdanövényről, amikor az nyugalmi időszakban van - tehát ősszel - és cserépbe ültessük, mert a fiatal növények kezdetben nagyon érzékenyek a fagyokra. A növény a tápanyagokban gazdag, laza talajt kedveli.
Cserépben vagy virágkádban pincében, illetve hűvös kamrában fagykárosodás nélkül jól áttelelnek. A megerősödött növény már kb. -8 -10 °C-ig fagytűrő.
Érdekesség
Az ókori sírokat sokszor gránátalma elemekkel díszítették, és a Biblia is több helyen említést tesz a gránátalma szépségéről, tápértékéről. Mivel a gránátalma termésében rengeteg mag fejlődik, ezért a gyümölcs a szerelem és a termékenység ősi jelképe - Aphrodité "szent" gyümölcse. Spanyolország déli részén található Granada is a gránátalmáról kapta a nevét.
A gránátalma gyümölcséből és kérgéből festék és illatszer is előállítható.
A gránátalma felhasználása igen sokoldalú. Közel-Keleten savanykás gyümölcshúsából savanyúságot, illatszert készítenek. Levéből ízletes mártást lehet készíteni húsételekhez és halakhoz. Kifacsart héjából szörpöt és ital alapanyagot lehet előállítani. Még több helyen a gyümölcsből és a kéregből festéket is nyernek. Ugyanakkor kiválóan alkalmas desszertekhez.
Gránátalma torta
Hozzávalók: 4,5 dkg liszt, 3 dkg kukoricakeményítő, 3 db tojás, csipetnyi só, 12 dkg nádcukor, 4 db alma, 1 db citrom, 2 db gránátalma, 4 evőkanál birsalmadzsem, 2 dkg porcukor , vaj a forma kikenéséhez.
Elkészítése: A lisztet és a kukoricakeményítőt átszitáljuk. A tojásfehérjét csipetnyi sóval kemény habbá verjük. A tojássárgákat 7,5 dkg nádcukorral, 5 percig elektromos habverővel verjük, majd hozzáadjuk a lisztet, végül óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot. Vajjal kikent kerek tortaformába öntjük a masszát, és meleg sütőben készre sütjük (kb. 25 perc).
Akkor jó, ha ujjunkkal megnyomva, a tészta rugalmasan visszapattan. Az almákat meghámozzuk, magházukat kivájjuk, negyedekre vágjuk, felszeleteljük, és kevés citromlével meglocsoljuk. 5 dl vizet a maradék citromlével és cukorral felforralunk, majd 2 percig kis lángon főzzük.
Hozzáadjuk az almaszeleteket, és még 5 percig főzzük, míg az alma megpuhul, majd a szeleteket lecsöpögtetjük, és kihűtjük. A gránátalmákat kettévágjuk, kimagozzuk. A dzsemet meglangyosítjuk, ezzel a kész tortát meglocsoljuk, a tetejére rendezzük az almaszeleteket, a gránátalmával megszórjuk, és porcukorral díszítjük.
Jó étvágyat!
