A lándzsás útifű (Plantago lanceolata) az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú növényfaj. Rétek, legelők, útszegélyek, taposott gyomtársulások világszerte elterjedt jellegzetes évelő, tőrózsás növénye. Pollendiagramokban a mezőgazdaság jelzője lehet. Réteken, legelőkön mindenütt közönséges.

Az ember már  nagyon-nagyon rég óta ismeri, fogyasztja és szereti a mézet. Ezt bizonyítja egy 16 000 éves spanyolországi sziklarajz, amely egy lépes mézet gyűjtögető embert ábrázol.
Magyarország területén már a honfoglalás előtti időszakban is foglalkoztak méhészettel az itt élő népcsoportok. A bevonuló magyarok eltanulták és folytatták ezt a mesterséget. Ennek első írásos emléke 1370-ből származik, amelyben királyi méhészetet említenek. A méhektől nem csak mézet, hanem a világításhoz szükséges viaszt is kapott az ember. A mézből már több dolog is készül, mint például mézeskalács, mézbor, illetve a sütemények kedvelt ízesítője. Az ipari cukorgyártás beindulása előtt ez volt az egyetlen édesítőszer. A 17. században az új világítóanyagok (olaj, paraffin) és az egyre nagyobb méreteket öltő cukorfinomítás miatt háttérbe szorult a méhészet. Manapság az egészséges táplálkozás egyik elengedhetetlen alkotóeleme.
A mézet a természetgyógyászat alternatív édesítőszerként, köhögések csillapítására, immunerősítőként, roborálóként stb. ajánlja.